08/20120
Indul a buli!
Több lépcsőben terveztem a lakás felújítását. Első és legfontosabb, hogy lakhatóvá kellett tenni a nappalit, úgy, hogy a konyhát is beleköltöztettem. Ez azért volt szükséges, mert így a volt konyha helyére kerülhetett a hálószoba, a lakás félreeső sarkába. Már amennyire a majd 40 négyzetméteren van félreeső hely.
Talán nem is mértem fel, hogy mi vár rám. Két hónap volt az egészre, úgy, hogy csak a villany és gázszerelést bíztam másra. De így utólag, a sok hullámvölggyel színesített út végén elmondhatom, hogy megérte. Jó ránézni bármire. Szinte minden aprósághoz, sarokhoz tartozik egy történet. De akkor sorjában.
Nappali. Jó öreg fűrészporos tapéta le, válaszfal, ajtók ki. Tapétát kézi permetezővel locsolt ecetes víz és spakli együttes erejével szaggattuk le. Volt, hogy jött, volt, hogy nem. Legfinomabb az egészben, hogy glettet és minden egyebet is hozott magával a tapéta. Előre vetítve, hogy egy jó kis mókának nézünk elébe.
08/20120
De honnan?
Ez a mondat sokszor megfogalmazódott a fejemben. Hónapok teltek úgy, hogy hiába kerestem az igazit. Pedig nem voltak nagy elvárások. Vagy mégis? Ami biztos volt, hogy nem kell nagy. Élhető, két szobás, vagy kétszobássá alakítható. Nem baj, ha lepukkant. Sőt, annak örülök! Majd megcsináljuk!
Sok szörnyű lakásnézés, sok szörnyű ingatlanossal. A már napi rutinná vált ingatlanos portál nézés közben szembe jött a jó lakás, a jó ingatlanossal. Másfél szoba retro. Falat is kell bontani, de jó. Lesz.
08/20120
Rajt!
Végre itt tartok. Kedv mindig megvolt a blogíráshoz, csak a szabadidő idő nem. A kislakás miatt. Édes bosszúság. Pár kép, pár sztori, pár ötlet amit meg akarok osztani veled. Egy éves csúszásban vagyok a posztolással, de szépen lassan utolérem magam. Amit szeretnék megmutatni, hogy saját magunknak, saját két kezünkkel is érdemes nekivágni egy lakásfelújításnak. Egy kis ötlettel, nagy kitartással egész jó lehet a végeredmény. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy rajta!
