A pusztító

Két nap szörnyű tapétavakarás után valami másra, valami érdekesre, valami igazán extrémre vágyik az ember. Mit tegyünk ebben az esetben? Bontsunk falat! Az igazi pusztítás előtt ki kellett szenvednünk az ajtókat és az ajtókeretet. Elhagyta a számat az "ezzel gyorsan megleszünk" mondat. Persze, nem volt igazam. Mivel az ajtókból nem akartam kiütni az üveget, ezért hímes tojás módjára bántunk velük. Azért az idő és a kitartás meghozta az eredményt. Jöhet a fal!

A szomszédoktól jó előre elnézést kértünk, így lelkiismeret furdalás nélkül táraztam be az ütvefúrót. Vésőfejjel pár perc alatt megnyílt a fény útja. Lett szép nagy nappali. A két szobát elválasztó fal nélkül kiderültek a valós méretek. Papíron láttam, de így mégis más.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.